2017. április 22.

Szakmázás egy lengyel úton, útfélen, közben s benne

Megérkeztem. Haza. 
Lengyel szakmai út. Szakmai kapcsolatok. Én mehettem Mártival Raciborz-ba a testvérvaros csereovijai egyikébe a többi csere- pedagógussal és vezetővel. 
Nagyon köszönöm! 
Rengeteg nevetés, rengeteg halmozott kaja, 4-kor ebéd, 7-kor vacsora, süti, csoki, bor és egyebek. 


Érdekességek, másságok, koncertek, séták (a hóban), torony, vár és várlátogatások. 
Rohanás szerda reggel, fontos dolgok itthon felejtése (még mindig nem tudom, hol a szürke pulcsim), kölcsön sállal indulás, aztán majdnem Anikóékat is itthon felejtettük, :-D, aztán zuhog az eső, bezuhog az ablakon, aztán nagy röhögések, férjkeresés, máig nem tudom az özvegyi nyugdíj rendszerét, finom a házi limoncello, meg a sütik, aztán eltévedtünk, szóval kalandos kalandozás határokon túl. 
Jó emberek közelebbi megismerése, meg ilyenek.


Lehetne oscar átadási köszönetnyilvánítás, hogy elmehettem, hogy ott lehettem, hogy a főnököm ágyba hozta a kávémat, hogy szóba álltak velem jófej, kedves személyek, hogy, hogy, hogy.
Nem is lehet kifejteni. Csak egy élmény, emlék. 
Ami viszont most a valóság :holnaptól mozgás! A leggins-ek, frissen felvett tréninggatya is szorít. 
Ááá! 


Gyorsan néhány kép, mert George örül, hogy haza érkeztem.


P. S. Marlon tolmácsunkat senki sem feledi! 
S aki tartja vele a kapcsolatot, és Brazíliába készül, kérje el az ígért, nyelvtanuláshoz szükséges top 10-16 fő pontot. :-D ;-)



2 megjegyzés:

  1. Igazán klassz élménynek tűnik. :) Nagyon szép helyeken jártatok.

    VálaszTörlés
  2. Csak mentünk, mentünk.. ;-)
    Tényleg nagyon jó volt.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...