2017. június 5.

2,3,4,5 / 9 (színház)

(Mielőtt még leírom a kulturális jövés-menéseimet, örömmel jelenem be, hogy végre sikerült elolvasnom ismét egy könyvet: Kate Morton: Az elfeledett kert.- Tetszett, de nem maradéktalanul, de épp ez kellett, mert lekötött, utaztatott, nem volt megterhelő a fejemnek. Kb. 7 éve olvastam ilyen családregényeket utoljára. Lehet, hogy korszakváltásom lesz 42 évesen?)

Nos, befejeződött az említett öt előadás. Az első volt a Psziché, s utána sorrendben:

Istenítélet
A halottember
Pál utcai fiúk
Titkok

S, hogy melyik tetszett legjobban vagy éppen legkevésbé? A napi gondok, történések, fáradtság, rohanások, esetleg egy vihar, vagy éppen a fülledt meleg, egy fájdalom mind-mind befolyásolhatják ezeket. Nem szeretnék sorrendet felállítani éppen ezen befolyásoló tényezők miatt, de ha azt nézem, hogy mennyire különbözőek voltak ezek az előadások akkor sem lehet igazán összehasonlítani őket.

A Psziché a Nemzeti Színház egyik kis termében, talán éppen a Kaszás Attila-teremben egy káprázatos előadás fehérben, vörösben. Egy élet, egy vágy, vagy éppen sok vágyódás és vágy élet, szerelem, gyermek után. A boldogság után, amit keres, keresett, megformált, eltitkolt. A szomorúság, amelyet megformált, eltitkolt, elrejtett. Gyönyörű előadás, gyomorszorító, könnycseppes.

Az Istenítélet a Vígszínházban volt. Nagyon fáradtan érkeztem, ásítottam nagyokat és ettől a hype-olt, utolsó előadástól vártam a csodát, hogy felpezsdít, elgondolkodtat. Aztán megfogalmaztam magamban már közben és utána, hogy nem szabad ráugranom minden felkapott, esetleg tetsző színdarabra! Leültünk, elkezdődött, ezer ember kiabált egyszerre a színpadon, most akkor volt ördög vagy nem volt, persze ebből semmit nem értettem, kezdtem ideges lenni, hogy összezavarodtam, a fejemben káosz van, bekiabáltam volna, hogy én nevem szerint ördög vagyok, meg ilyenek, és vártam, hogy Stohl végre megjelenjen, hiszen őt dicsérték nagyon.......szóval vártam, ásítottam és néztem az órámat, hogy vajon mikor fogok elmerülni a darabban? A szünetben félve néztem Szilvire....... szerintem csak azért nem mentem én haza, hogy a sokak által említett utolsó fél órát lássam az utolsó előadáson. Nekem szenvedés volt, de mindegy is, a fejemben kongott az UTOLSÓ ELŐADÁS címkéje, nem hagyhattam ott. Kávé, süti,folytatás. Stohl tényleg jó, maradandó alakítás, Herczeg Adrienn, Péter Kata is (személy szerint ő volt a kedvenc karakterem), de mi nem tapsoltunk állva, sőt. Mi siettünk haza a családunkhoz. Nem állítok rangsort, de ez az utolsó.

Aztán jött a Szkénében A halottember. Hú, de nehezen jött össze. Alig volt kedvem hozz, de a jegy megmaradt, végül Eszterrel elmentünk, s ahogy írtam a fb egyik csoportjában:

 "Az előadás? nekem tetszett, de nem 100%. Tetszett a megvalósítás, az énekesek háttér-szereplése, éneklése, a cselló zenéje, Mészáros Sára " majdnem egyszemélyes" darabja, s ami visszahúzott a százból csak annyi, hogy nem adott több érzést, mint amikor olvastam. Azaz nem sokkal többet. Maradok annyiban, hogy tényleg tetszett, de ovációt nem éreztem. Na jó, a darab lényege sem annyira vidám..."

Hát még annyit, hogy olyan volt, mintha olvastam volna. Így, 3 nap emlékével sem változott. Azért a Nehéz még érdekel...biztos megnézem majd a következő évadban.

Szombaton Hannával a második soros Pál utcai fiúk. Nem tervezem az összehasonlítást a komoly darabokkal, vagy éppen olyannal, amit még nem láttam, hiszen ezt már igen, láttam, kétszer is, távolabbról, így abszolút az arcokra tudtam figyelni. És nagyon jó volt. Mindenki. Csak egyet sajnáltam ott elöl ülve: ez egy nagy színház, és a fejemet úgy kapkodtam olykor, mintha egy teniszmeccset néznék a helyszínen. Így meg is állítottam a fejemet s olykor, egy fontos jelenetnél csak az egyik oldalt figyeltem. Így történhetett meg, hogy képes lettem volna a Pásztorokat is vigasztalni. S így történhetne meg az, hogy még meg tudnám nézni még többször. De többször ezt a jegyárat nem fogom kifizetni, az biztos. Majd messziről koncentrálok...

Vasárnap, azaz tegnap Pintér Béla Társulatának  Titkaink című előadását néztük Szilvivel, ő ismételt én először. Nnnnnna, köszönöm magamnak, hogy a színiakadémiások Parasztoperája visszahozta a kedvemet a Bajnok után Pintérékhez, mert nekem a Szívszakadtig is tetszett és ez is. Folyt.köv. lesz a következő évadban. Meg utána, mert borzasztó ezt leírni is de kb. havi egy előadásra mehetek csak a jövőben (fizetős suli néz ki...vagy néz rám), és több a megnézendő, mint 10 hónap, az esetlegesen szóba jöhető bemutatókról még szót sem ejtettem.
A Titkok, titkok sokasága a múltból, múltban. Hogy mi volt akkor és félő: mi van ma. Csak ma már -talán- kiderül, beszélünk róla. Elgondolkodtató annak, aki élte, aki átélte, aki tanulta, megérti. Azt gondolom, hogy sokaknak csak egy sikerdarab.

A rangsor? Nincs. Mert ha lenne, akkor három különböző darab, stílus lenne megosztva az első helyen. S vállalom, hogy a Grundosok és Füvészkertesek is ott lennének.

Ma Pünkösdhétfő. Terveim szerint kirohanok a Fasorba Szélrózsa Band-et és Korál-Szigetet hallgatni, majd egy brutál hosszú napokból álló 4 munkanapos hét következik, s benne van két állójegyünk a Grundra. Nem, nem vagyunk őrültek, ezt már 5 hete vettük, a szombatit két hete szereztük..... S, hogy ki megy? Gyerek-gyerek, vagy Peti-én, vagy passz...

ölelések

ui: mozogni kellene. Ez a közösségi oldalas mizéria megtámadott a lefogyott, átalakult, sportoló, csinosodó, rég nem látott ismerősök fotóival.... lelkifurd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...